Változás bejelentés

A gyámhivatalhoz mindenfajta változást szükséges bejelenteni. Ennek tudatában mi is felkerestük a Pest Megyei TEGYESZ-t, és bejelentettük, hogy lakcímünk megváltozott. Ezek után kilátogattak hozzánk az új címre és egy halom kérdést tettek fek. Nagyon részletes volt a kérdéssor. Tehát ezen a környezettanulmányon nemcsak az épületet vizsgálták, de még a családfánkat is. :) De tényleg. :) No, de nem volt gond, szívesen válaszoltunk minden kérdésre, csak azt nem értettük, hogy ezeket a kérdéseket miért nem tették fel eddig.

Pár hét elteltével a váci Gyámhivataltól is eljött két munkatárs, akik tündériek, nagyon kedvesek voltak. Először éreztem azt, hogy valaki érti, hogy min megyünk keresztül és nagyon jól esett a biztatásuk! Köszönjük nekik! :)

Rég írtam már bejegyzést. Ahogy nézegettem vissza a post-okat, tényleg elég sok idő telt el és azon kezdtem gondolkodni, hogy hány gyermek születhetett meg ez idő alatt és hány pár lehet most nagyon boldog. Egész életemben azt kell tanulnom, hogy türelmes legyek és ez egy nagy lecke. Várnom, kell, míg a mi időnk is eljön. Lehet, hogy hamarabb, mint gondolom. ;) Csak bízzak Urunk akaratában.

Szóval úgy gondoltam megírom azoknak, akik követik az örökbefogadásunkat, hogy hol tartunk. Baby steps, de haladunk. :)

Bezárult egy ajtó

Fél éve folyamatosan írtam a Magyarországi Nigériai Nagykövetségnek, segítséget kérve örökbefogadási ügyünk előmozdítása érdekében. Próbáltam információkhoz jutni, hogy mégis hol kaphatunk érdemi útmutatást, ki a kompetens személy, akit keresni lehet, milyen papírok szükségesek stb.

A leveleim sajnos nem kerültek megválaszolásra, de kitartóan írtam szinte minden hónapban, hátha egyszer választ kapok.

2013. Október 18-án, pénteken  hívást kaptam. Egy nagyon kedves női hang köszöntött, de mondanivalója tényszerű és elszomorító volt. Állítása szerint leveleim minden esetben továbbításra kerültek és mostanra sikerült azt a választ kapniuk, hogy próbálkozásunknak nincs jövője. Nigéria teljesen elzárkózik a gyermekek örökbe adásától, melyet azzal magyaráznak, hogy félnek a gyermekkereskedelemtől. Ezen túl nehezítő körülmény az is, hogy nincs törvényi szabályozás arra, hogy Magyarország képes legyen külföldről örökbe fogadni. 

Ettől a hírtől nagyon elszomorodtam, hisz csak az járt a fejemben, hogy nem lehet, hogy egyetlen papír aláírásán múljon annyi gyerek élete. Tudatában vannak annak, hogy ezzel a kijelentéssel aláírják a gyerekek halálos ítéletét? Nem engednek esélyt annyi gyermeknek a családban való felnövekedéshez? Engem ez annyira felháborít!

Persze, nagyon sok hírt lehet olvasni, hogy Nyugat-Afrikában virágzó piaca van a gyermekkereskedelemnek, de ha valaki ezt kézben tartaná, akkor nem lennének illegális árvaházak, gyermekotthonok. Úgy gondolom meg lehetne fékezni a gyerekkereskedők tevékenységét - szépen, lassan-, ha egyből családokhoz kerülhetnének a gyerekek. 

Sokan gondolhatjátok, hogy könnyen beszélek itthonról, mert ez nem ilyen egyszerű...de akkor kérdem én, más ország miért tudja megoldani? Igen, tudom, ez senkinek sem érdeke....de erről a véleményemet már nem kommentálnám.

Sajnálom nagyon, hogy így alakult, de ezután is reménykedni fogok benne, hogy egy nap lesz olyan valaki, aki szintén szívén viseli az ilyen helyzetbe került gyermekek sorsát. Addig sem adom fel!

Számtalan videó került fel a világhálóra, nem csak azért, hogy nézegessük, hanem azért, hogy tegyünk valamit!

http://www.youtube.com/watch?v=iirU7FW3zGI

http://www.youtube.com/watch?v=_mYrpeVX6uA

http://www.youtube.com/watch?v=8tpP58xf6ps

Nagyon közel...

Nagyon sok idő telt el azóta, hogy az utolsó bejegyzést írtam. Ez idő alatt történt pár olyan dolog, amit fontolóra vettem, hogy megírjak-e, de végül eljött az idő és beláttam, hogy ez mások számára is tanulság lehet.

Egy nagyon kedves ismerősünk felhívott, aki egy alapítványnál dolgozik, hogy figyelmünkbe ajánljon két kisgyermeket. Mondanom sem kell mennyire izgatott voltam. A hölgy vázolta, hogy olyan két gyermekről van szó, akiknek az édesapjuk afroamerikai, anyukájuk magyar. Az apa visszautazott Amerikába, itthon hagyva magyar családját. Ezt a tényt az anyuka nem tudta feldolgozni, így eléggé lezüllött. Oly mértékben elitta a pénzüket, drogra költötte minden vagyonukat, hogy a gyerekekkel utcára került. A kicsik az éhhalál szélén voltak. A 3 éves lányka tartotta életben 1 éves kishúgát. Borzasztóan szívszorító, de az anya egyszerűen alkalmatlanná vált, hogy nevelje a lányokat.

Természetesen mondtam, hogy szeretném őket megismerni és akkor csak az járt a fejemben, hogy minél több szeretetet adhassak nekik és semmi, de semmi nem érdekelt, csak az, hogy minél előbb találkozhassak velük.

A helyzet azonban ennél bonyolultabb volt. Egy öt gyermekes holland házaspár "talált rájuk" és befogadták a kicsiket. Nagyon szép tett, hogy nem hagyták őket......inkább nem is írom le, hogy mi történhetett volna velük. Sajnos erről több részletet nem tudok, csak annyit, hogy a család kezdeményezte, hogy a lányok olyan magyar párhoz kerüljenek, akik képesek arra, hogy felneveljék a lányokat, szerető otthont tudnak nekik nyújtani és egy egészséges családképet tudnak nekik adni.

Az alapítványnál dolgozó hölgy megadta az elérhetőségüket és én már aznap felhívtam őket, hogy találkozót egyeztessek velük, megbeszéljük az egész jogi hátterét, az anyáról információt kaphassunk stb.
Gyönyörű pillanat volt az életemben és még ilyen közel sohasem éreztem magam ahhoz, hogy anyuka lehessek. Pár könnycsepp is kicsordult a szememből és arra gondoltam, hogy ez fantasztikus, eljött a mi időnk és mi is nemsokára gyermekes család lehetünk. Úgy tudom leírni azt a pillanatot, mint amikor a nő megtudja, hogy állapotos.

Tudtam, hogy nehéz lesz, egyből két kislányt nevelni, de nem baj, szeretni fogom őket és ez majd mindenen átsegít.....és ekkor jött a csalódás.
A holland anyuka rendkívül elutasító volt, időt kért. Tudtam, hogy nehéz neki is és megértettem őt, türelmesen vártam. Hetek múlásával újra megpróbáltam vele beszélni, sikertelenül.  Ekkor úgy döntöttem, hogy a férjével veszem fel a kapcsolatot, hisz egy nő ilyenkor nagyon az érzelmeire hallgat, míg egy férfi sokkal reálisabban látja a helyzetet. A férj elmondta, hogy a nyár végén elköltöznek Magyarországról, ezért fontos lenne nekik családot találni a kislányok részére. Ó...felcsillant egy újabb reménysugár. Ezt az időszakot úgy tudnám leírni, mint amikor a nő tudja, hogy várandós, de nem tudja, hogy a baba a méhben van vagy azon kívül...és csak vár az eredményre.

Nos, újabb két hét elteltével már kezdtem türelmetlen lenni és sürgetni szerettem volna a válaszadást. Megbeszéltük, hogy hatosban fogunk találkozni az alapítványban - a holland házaspár, mi ketten és az alapítvány két munkatársa. Addig addig húzódott ez a találkozó, míg megtudtam, hogy már késő...elutaztak.
Sajnos az alapítvány munkatársait sem értesítették döntésükről, de minden bizonnyal elintézték a papírmunkát és a lányokat hivatalosan is nevelhetik külföldön. Ebben reménykedek.

A fájdalom, amit akkor éreztem talán ahhoz hasonlítható, mikor a nő megtudja, hogy mégsem terhes.

Sokat gondolkodtam, hogy miért kerestek meg, hogy miért húzták el a mézes-madzagot az orrunk előtt.
Talán a válasz az, hogy ahogy belekerültem ebbe az érzésbe, megtanuljak valamit. Azt, hogy majd amikor karomban tarthatom gyermekemet tudjam értékelni minden egyes pillanatát és ne adjam fel, mert az a pillanat, amikor először mosolyog rám, elfeledtet minden nehézséget.

Szeretettel várjuk Isten ajándékát az általa szánt legmegfelelőbb időben.

Határozat

Megkaptuk a határozatot! :) :) :)

Most már hivatalosan is örökbefogadó szülőkké nyilvánítottak minket! :)

Április 22-én a gyámhivatal megküldte számunkra a jogerős határozatot, melyben leírták, hogy az örökbefogadásunknak nincs akadálya. A határozatban pontosan az szerepel, amit már hónapokkal ezelőtt is kijelentettünk, hogy szeretnénk Nigériából egy 0-1 év közötti kisbabát, vagy ikreket, vagy testvéreket örökbe fogadni. Amennyiben testvérpárt ajánlanak fel, abban az esetben a nagyobbik gyermek életkora 3 év.

Nagyon izgatottak vagyunk, hogy mostantól hogyan tovább, hisz a számláló elindult visszafelé.

Utolsó lépések a Határozatig

Értesítést kaptunk arról, hogy a Pest megyei TEGYESZ a környezettanulmány elvégzése után minden dokumentumot eljuttatott a váci gyámhivatalba.Nagy izgatottsággal vártuk, hogy mikor hívnak be minket, hogy a Határozatot átadják.

Érdekes volt, hogy április 12-én kaptuk meg az ajánlott küldeményt, melyben az szerepelt, hogy április 10-én vagy legkésőbb április 15-én jelenjünk meg a gyámhivatalnál, különben elővezethetnek minket. (Érthetetlen számomra, hogy a magyar posta az ajánlott küldeményekkel így bánjon, miközben a levelet ápr. 5-én feladták!)

A lényeg a lényeg, hogy április 15-én hétfőn korán reggel felhívtuk a hivatalt, hogy sajnos önhibánkon kívül nem tudtunk az első időpontban megjelenni, de aznap ott leszünk a megjelölt órában.
A hölgyek nagyon kedvesek voltak, s miután elmentünk pusztán annyi volt a teendőnk, hogy újra nyilatkozatot tegyünk, hogy örökbe szeretnénk fogadni. Ismét ki kellett jelenteni, hogy milyen gyermeket szeretnénk, illetve, hogy változott-e a döntésünk 1 hónap alatt. Ezek után a nyilatkozatot újra aláírtuk és egyeztetnünk kellett egy időpontot egy második körös környezettanulmányra. (Állítólag ezt is törvény írja elő, hogy a lakóhely szerinti gyámhivatalnak is fel kell mérnie a lakást, életkörülményeket stb.)
Szerdán ezen is túlestünk :) úgyhogy most már nagyon a "finish"-ben vagyunk a papírmunkát illetően.

Bizonyságtétel

A blog statisztikáját követve láttam, hogy nagyon sok külföldi országból (Amerikából, Angliából, Spanyolországból, Olaszországból, Izraelből, Luxemburgból, Ausztriából, Ausztráliából, Svájcból, Romániából, Svédországból) olvassák a bejegyzéseket, és mivel nem tudom, hogy ők külföldön élő magyarok-e vagy külföldiek és fordítóval olvasnak, ezért úgy döntöttem, hogy a bejegyzéseket lefordíttatom.

Tegnap délután kiposztoltam az összes bejegyzésemet angolul is és lehet, hogy az agyamat nagyon foglalkoztatta, hogy hányan olvassák majd, mert ezzel álmodtam.

Az álmomban az volt, hogy több amerikai család írt facebook üzenetet, hogy ők már rég óta próbálnak Afrikából gyereket örökbe fogadni, de eddig sikertelenül. Egy másik hölgy Venezuelából azt írta - ez nem tudom honnan jött :) -, hogy próbálkozhatok, de mivel senkinek nem érdeke, hogy örökbe fogadjak, ezért csak az időmet pazarlom. Ekkor hirtelen felébredtem és folyamatosan azt motyogtam magamban, hogy ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges. Nagyon meglepődtem, mosolyogtam és békésen visszaaludtam. Majd folytatódott az álmom és elkezdtem ezeknek a hölgyeknek visszaírni ezt: Ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges.

Reggel mikor felkeltem töprengtem, hogy vajon miért álmodtam ezt. Most annyian támogatnak minket nagyon kedves kívánságokkal és szeretetteljes üzeneteket kapok, hogy drukkolnak... majd rájöttem. Erre azért kell emlékeznem, mert lesznek majd emberek, akik el akarják venni az örömömet és hátráltatnak fognak, de az örökbefogadás egy bizonyosság a mi életünkben és Isten ad erőt arra, hogy végig csináljuk.

Azt hiszem ez az igevers végig fogja kísérni a mi utunkat. :)

Testimony

As I follow the blog's statistics I see that a lot of people from foreign countries (America, England, Spain, Italy, Israel, Luxembourg, Austria, Australia, Switzerland, Romania, Sweden) read my posts, and since I do not know whether they are Hungarians living abroad or foreigners reading with the help of a translator, I decided to have the entries translated.

Yesterday afternoon I posted all entries in English and I must have been very preoccupied with how many people would read them because I had a dream about it.

In my dream, several American families wrote to me on Facebook saying that they had been trying to adopt a child from Africa but so far they had been doing so without success. There was another woman from Venezuela- I do not know where this came from- telling me that I can keep trying but, since it is in no one's interest to give me a child, I'm just wasting my time. Then I suddenly woke up and kept muttering to myself ''what is impossible with man is possible with God''. I was very surprised, I smiled and went back to sleep in peace. I continued to dream and to this lady I replied ''what is impossible with man is possible with God''.

In the morning, when I woke up I wondered why I had dreamed this. Now many support us, I keep receiving very kind and loving messages saying that people are cheering for us... and then I realized something.  I need to remember this, because there will be people who will want to take away my joy and will hinder me in my endeavors but adoption is a testimony in our lives and God will give us the strength to go through with it.

I think this verse will accompany us on our journey :)

Környezettanulmány

Az utolsó hivatalos lépés, a környezettanulmány. Hétfőn (márc. 18-án) a TEGYESZ-ből ellátogatott hozzánk egy hölgy, aki nagyon kedves és segítőkész volt. 

Miután megérkezett, körbevezettem őt a lakásban, hogy "felmérhesse" a lakás adottságait, illetve azt, hogy a környezet, amibe a gyermeket várjuk, megfelelő-e az értelmi, érzelmi fejlődésének. 
(Mi egy picit speciális eset vagyunk, mert építkezünk és jelen pillanatban albérletben lakunk, így ezt a lépést majd meg kell ismételnünk, miután átköltözünk a saját házunkba.)

Miután látta, hogy a feltételeknek megfelelünk (van olyan szoba, ahol a gyermek alhat, van villany, víz, fűtés), leültünk beszélgetni.
Megkérdezte, hogy miért szeretnénk örökbe fogadni, miért pont Nigériát választottuk, hogyan viszonyul  a családunk, a baráti körünk az örökbefogadás kérdéséhez. Ezután rátért az anyagi kérdésekre, a család jövedelmi helyzetére. 
A kérdőív kitöltése után véleményt írt, hogy az ő meglátása szerint nincs kizáró oka annak, hogy örökbe fogadhassunk.
Tájékoztatott arról is, hogy a szakvéleményeket elküldik 10 napon belül a lakóhely szerinti Gyámhivatlba, ahonnak 22 munkanap múlva kapunk határozatot. A határozat elkészültéről értesítenek minket, majd be kell fáradnunk a hivatalba a határozat megtekintésére, ahova vinnünk kell a jövedelemigazolásunkat is.

Izgatottan várjuk az eredményt és addig is kutakodunk, hogy kivel vegyük fel a kapcsolatot, aki érdemben tud segíteni nekünk Nigériában.

Home study

Officially, the last step is the Home study. On Monday (March 18) a very kind and helpful lady, visited us from Child Protection Services.

Once she arrived, I showed her around in the house so that she could ''assess'' our housing situation

to make sure that the environment, into which the child is expected, is proper for their mental and

emotional development.

(We are a special case since we are currently renting an apartment until our house is being built so we have to repeat this step after moving into our house.)

After having seen that we satisfy the conditions (there is a room where the child could sleep, there is electricity, water, heating), we sat down to talk.

She asked why we wanted to adopt a child, why we chose Nigeria, what our families’ and friends’

attitude was toward our endeavors. Then she proceeded with the financial questions and our financial situation.

After completing a survey, she put it into writing that, according to her opinion, there is no reason to refuse our request to adopt.

She also informed us of that the expert's report will be sent to the local Child Protection Services in 10 days and from them we are to receive a Decision in 22 work days. We will be notified when the Decision is made and we will have to go to their Office for a viewing; we also have to show our Certificate of Income.

We're excited about the results and will be researching whom to contact in order to get some actual help concerning Nigeria.