Szülői felkészítő tanfolyam II. rész

Erzsébet szavaival élve a tanfolyam második része az, amikor "hazavisszük" a gyermeket.

Valóban ez a nap már sokkal izgalmasabb és gyakorlatiasabb volt. Olyan feladatokat kellett megoldanunk, átbeszélnünk, mellyel az örökbe fogadó szülők szembesülnek, akár gyermekük által, akár a társadalom által.

A gyermek számára nagyon fontos, hogy mindig az igazat mondjuk el és ténylegesen beszéljünk arról, hogy ő nem a mi sejtecskéinkből lett, hanem egy néni pocakjában növekedett. Ha a gyerek kicsi korától kezdve "tisztában van" a gyökereivel és nincs titkunk előtte, nagyobb korában illetve felnőttként nem lesz számára törés a tény és nem lesz szorongó, identitás zavaros. 

De mégis, hogyan mondjam el? Egyszerűen, mindig az ő korának, értelmi szintjének megfelelően és ki kell emelni, hogy bár nem az én pocakomban cseperedett, mégis a Mi szívünkben született.

A másik fontos dolog, hogy hangsúlyozzuk Neki, hogy mennyire örülünk az ő születésének és annak, hogy a mi családunkba tartozik.

Amikor arra irányul a kérdés, hogy őt miért dobták el, miért nem kellett a biológiai szüleinek, sohase bántsuk a vér szerinti szülőt! Csak higgadtan annyit mondjunk: A vér szerinti szüleidnek olyan élethelyzete alakult ki, hogy nem tudott téged felnevelni, de milyen nagy boldogság és öröm nekünk, hogy megszülettél és ilyen tündéri kisfiunk/kislányunk lehet.

Természetesen ezen kívül sok más hasznos dolog is elhangzott, melyet az adott időben biztos vagyok, hogy elő fogunk tudni szedni. :)

Pre-Adoption Classes Part 2

Just to quote Elizabeth's words, the second part of the course is when we take a child home. Indeed, this was a much more exciting and more practical day. We had to solve and talk about tasks adoptive parents are confronted by the child or by society. 

It is very important for the child to always tell the truth and actually talk about how they are not our  own flesh and blood but they grew inside of s lady's belly. If the child is aware of their roots and it is not kept as a secret, they are less likely to experience it as a break down or anxiety and are less likely to have confused identities.

But how do I tell? It should be explained simply, according to their cognitive level, that although they did not grow in my my tummy, they were born in our hearts.

Another important thing is to emphasize how happy we were made by their birth and by their joining to our family.

When it comes to the reason they were thrown away or not needed, we are never to hurt the birth parents. Just say calmly that the biological parents were in a situation where they could not raise them but their birth was great joy to us and we are delighted to have such a wonderful son/daughter.

Of course we also heard a lot of other useful things which I am sure that we will be able to recall when the time comes :)